Túl sok minden történt.
Alig kezdődött el az év és már el is vett tőlem, miközben persze adott is...
A szilveszter nagypapósan telt, egy 3 éves kislány mellett nem is nagyon lehet másként. Élveztük persze.
Nem fújtunk dudát, hogy Mitzike ne féljen, nem volt nagy hejehuja...
Kölyökpezsgő, sajtos pogácsa.
A születésnapunk nagyon szép lett. Nóri 3 éves lett 8.-án, én 27 lettem 11.-én.
Életem első, nekem sütött tortáját azon a napon kaptam meg. Még soha senki nem készített nekem tortát, nagyon-nagyon boldog voltam.
A torta meseszép lett, pont olyan amilyet szerettem volna: nem kerek és hófehér.
Nem sokkal ezután kiderült, hogy Mitzi beteg.
Valószínűleg már rég tarthatott nála de annyi minden miatt volt orvosnál (ivartalanítás, parvo stb), hogy az általános hogyléte valahogyan elsikkadt a témák között.
Orvostól orvosig mentünk egy héten át...majd végül január 26.-án reggel 7 órakor, egy átvirrasztott éjszaka és 5 órányi haldoklás után a kezem között ment el...
Iszonyatos fájdalmai voltak és én a simogatáson és az éneklésen kívül semmi mást nem adhattam neki...Mellette voltam végig...miután a kis szíve megállt, megrázogattam, kértem, hogy ne hagyjon itt...Ekkor nem tudom hogyan, de hirtelen még visszatért egy pillanatra, rám nézett olyan szeretettel ahogyan szokott, nyávogott egyet, aztán végleg elment...
Csak három hónap jutott nekünk de a részünk marad örökre. Szeretni fogjuk mindig.
A halála után azonban azonnal világossá vált az is, hogy nem vonhatjuk meg a segítségünket a rászorulóktól csak azért mert nekünk most fáj.
Nem akarta egyikünk sem, hogy az önsajnálatunk valaki mástól elvegye a lehetőséget az életre.
Ezért február elsején örökbe fogadtuk egy menhelyről Neera-t.
A Neera szanszkrit név, azt jelenti 'víz'.
Ő egy 8 hónapos, koromfekete kiscica aki kimondhatatlanul hálás a sorsa alakulásáért. Méterekről dorombolni kezd akkor is ha csak rá nézek.
Egyelőre csak én érhetek hozzá, a többieket még nem fogadta a bizalmába.
Neera egyébként leginkább az éjjeliszekrényemben lakik.
Nagyon bízunk benne, hogy képesek leszünk számára olyan otthont nyújtani amilyet megérdemel.
Olyan sokan vannak még...
Rengetegen...
Ha valaki olvassa ezt és van otthon egy cicányi helye...akkor nagyon kérem, hogy cselekedjen.
Segíteni egy állaton nem hőstett hanem lehetőség arra, hogy emberek lehessünk.
Ez a kis takaró még Mitzikének készült:
Élőben szép, a képen nem.
Itt kékesnek tűnik, az öltések pedig durvának.
Valójában a színek: ibolya lila és halvány levendula.
A színek találkozása pedig jóval lágyabb.
Mindenesetre ilyen csillag-takarót nem hiszem, hogy készíteni fogok az elkövetkezendő pár évben...ezt is eltesszük jó mélyre, az emlékek közé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése