Az első történet ITT olvasható, melyből kiderül miért és hogyan jutott mindez eszünkbe,
a második pedig ITT, amelyből megtudjuk mennyibe is kerül pontosan egy cica felelős tartása.
Ennek a két írásnak a folytatása a mostani, mely már "élesben" számol be a kis jövevényről, ugyanis végre megérkezett!
Másfél hónapnyi várakozás, reménykedés, aggodalom és sok-sok látogatás után végre itt van velünk, az otthonunkban.
Én hivatalosan is anyuka lettem a papírok kitöltésével, ő pedig családtag.
Persze egy cica megszelídítése nem egyszerű feladat, a hangsúly azon van, hogy lassan és halkan. Mindent.
Az érkezése napján még ki sem akarta dugni a fejét az ágyneműtartóból ahová félelmében bebújt, azután szép lassan, sok-sok hívogatással, kedveskedéssel sikerült elérni, hogy kicsit közvetlenebb legyen.
Az első órákban még remegett a farkától a bajsza hegyéig és aggodalmasan pislogott.
Azután volt egy pont amikor rájött, hogy innen őt már nem viszik tovább de oda sem kerül vissza ahonnan jött, ekkor egy kicsit búnak adta a fejét, látványosan nagyokat szusszant, sóhajtott és csak bámult maga elé.
Persze nem evett, nem ivott, nem használta az almot sem.
A bátyám szobájába költöztettük őt és oda költöztem vele erre a pár kritikus napra én is.
Az első éjszaka nyávogással telt, méghozzá végig. Szünet nélküli, panaszos nyávogással.
Hajnali 3-kor aztán valami történt mert a könyörgésem siker koronázta: hanyatt vágta magát és hagyta, hogy megsimogassam.
Ezen a sikeren felbuzdulva elhatároztuk, hogy bemutatjuk Dezsőnek, az első cicánknak. Dezsőt hámon vittük be a szobába. Sajnos azonban hiába volt gavallér, a kisasszony éktelen fújkálásba kezdett így anya elsőszámú selyemgombócát ki kellett vinnünk onnan.
Érthető egyébként az aggodalma, Dezső ugyanis 7-8 kg körül mozog, Mitzi pedig (így neveztük el) 2 kg körül lehet, ugyanis egy extrém módon pici cicáról beszélünk.
Azon az estén azért volt még egy szembesítés, amikor Dezsőt ölben bevittük és megszeretgettük, kaptak jutalomfalatot. Itt már eltelt pár perc csönd de sajnos ez a találkozás is erős fújással végződött. Dezső pedig értetlenül nézelődött. Ő egyébként nagyon kíváncsi a kislányra, szeretné megszagolgatni. Még nem nagyon hallottam olyat, hogy a "régi" cica ennyire nyitott és az "új" nem tudja hányas a kabát, de ezek szerint van ilyen is. Fél valószínűleg szegény.
Tehát elérkezett a második nap közös estéje.
Addigra már bújt, bökdösött, egészen felbátorodott és tett pár kört a lakás egyéb pontjain is bár csak egy-egy gyors szimat erejéig, utána azonnal visszamenekült az ágyneműtartóba.
A nagy szerelmet látva felbátorodott a férjem is és tett egy próbát. Sikerrel is járt, Mitzi hagyta neki, hogy simogassa 10 teljes percen keresztül.
Lefekvés előtt pedig megajándékozott azzal, hogy felugrott az ölembe simogatásért.
Az az éjszaka pedig már csöndben, nyugalomban, békés szuszogással telt.
A mai nap a 3. közös napunk.
Délelőtt már egy hosszabb sétát tett a kis hölgy a lakásban, sokkal bátrabban mint elsőre.
Dezső ez idő alatt bedobozolva nézelődött. Ezt látva őt is meg merte közelíteni Mitzi, persze nem ment oda annyira, hogy szagolgatás legyen a dologból csak odapillantott, tudomásul vette és szaglászott tovább.
Kora délután pedig megvolt az első puszink, az első orr összedugás és az első ölbevétel is.
Sajnos amint észreveszi, hogy Dezső az ajtó túloldalán van akkor fújni kezd.
Nem tudom még mi lesz erre a megoldás de dolgozunk rajta.
Az biztos, hogy nem bántuk meg az örökbefogadását, akármennyi kényelmetlenséggel is jár ez az egész, mert ezerszeresen kárpótolva leszünk, ebben biztos vagyok. Ő pedig végre otthonra talált és ez számít igazán.
Mivel nem lehet tudni pontosan mikor született, csak annyit, hogy kb 2013 júliusában, így elhatároztam, hogy akkor adunk neki egy szülinapot, elvégre az mindenkinek jár. :)
Két ember jutott eszembe akik megérdemlik, hogy a tiszteletükre a születésük napja ajándék legyen, az egyikük Gandhi de ő az októberi születésnappal sajnos túl messze esik.
A másik jelölt viszont Ricky Gervais aki június 25.-én született. Tökéletes egyezés. Így az ő szülinapja a mi Mitzink szülinapja is lesz.
Azóta már a 10. közös napunkat töltjük Mitzivel.
Örömmel jelenthetem, hogy most már ő is családtagnak érzi magát. :)
A kislányunkkal még nem barátkozott meg igazán, fél tőle, talán bánthatták gyerekek egykor...
Velünk azonban kedves, nyitott, főleg velem ami nem csoda hiszen engem ismer régebb óta.
A lakás minden pontját bejárta azóta, szabadon mászkál, nem ijed már meg akkor sem ha fúrni kezdenek a fejünk fölött, egyszóval "belakta" a helyet. :)
Volt már rosszalkodás is, túlestünk pár "éjféli elmebajon" amit szerintem minden cicás ismer. :)
Dezsővel is jól kijönnek, van játék, amibe persze fújás és sikítás is kerül néhanap, de azért mégiscsak játék az. :)
Szóval én így a 10. napon ki merem mondani, hogy sikerült a szelídítés teljes mértékben és az otthonunk nemcsak egy kedves kis szőrgombóccal lett gazdagabb, hanem sok-sok szeretettel és dorombolással is. :)
Stílszerűen ennek a bejegyzésnek már ő vet véget, ugyanis éppen egy nagyon apró termetű, nagyon puha cica, egy bizonyos Mitzi készül éppen erőszakot tenni rajtam aminek én boldogan megyek elébe. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése