Intarzia

Úgy látom, hogy magyar nyelven nem sok minden áll rendelkezésre kézimunkázók számára...
Az egészen egyszerű lépések rengeteg blogon megtalálhatóak akár videó, akár fotósorozat, akár aprólékos leírás formájában.
És a profik is elég szépen válogathatnak mintákból.
De azokkal akik nagyjából középtájon lavíroznak (kissé merészen, de magamra célzok), nos, ezzel a táborral nem igazán foglalkoznak.
Ha nem tudnék idegen nyelven úgy érezném, hogy csak lógok a levegőben.
Persze az is lehet, hogy én vagyok nyomi és nem barangoltam elég alaposan.

Az egyik téma ami nagyon érdekel mostanában az az intarzia, a norvég minta és a fair isle. 
Talán van olyan aki nem tudja a különbséget és bár a google a barátunk, én mégis leírom.
Szóval:
Az intarzia az amikor több színnel kötünk. Ez lehet kettő szín vagy harminchat. Az érdekessége abban rejlik, hogy a színek érintkezésének teljesen simának kell lennie, nem lehet "árok" a két szín találkozásánál, plusz ha hátulról nézzük meg a művet akkor nem fonaldzsungelt látunk hanem egy letisztult mintát. Az intarzia teljesen beleépül az anyagba, nem dudorodik, nem duplázza a vastagságot. Egyetlen réteg marad a kötésünk csak az adott részeken más színnel:

 Az intarzia érdekessége még, hogy a kötést blokkokra kell bontani színek szerint és az alapján váltani a fonalat.
A szív például 3 gombolyagot igényel. Balról egy fehér amivel kötöm azt ami fehér aztán hozzáfogom a középen lévő piros fonalat amit utána egy másik (!) fehér gombolyaggal váltok fel. Ezért nem lesz száláthúzás a hátulján.


Én is megpróbálkoztam vele és sikerrel jártam:

A fölső kép mutatja a kötés színét. A kép minősége pocsék de azt láthatjuk rajta, hogy a piros szépen illeszkedik a fehérhez és kiadja a szív mintát.
Az alsó képen látható, hogyan kell kinéznie hátul.

Ez utóbbi azért fontos, mert a fair isle mintánál másként van, ott ugyanis nem osztjuk blokkokra a kötést színek szerint mint az intarziánál, hanem egyszerűen odafogjuk a másik színű fonalat és kötünk vele. 
A norvég minta is olyan mint a fair isle, csak annyi a különlegessége, hogy az eredeti norvég minta csupán két színből áll, méghozzá feketéből és fehérből. Az összes többi akármennyire is szép de nem eredeti norvég.

norvég mintás kesztyű

fair isle

fair isle hátulja

Az utolsó három kép pedig ötlet intarzia kötéshez. Illetve a double knittinghez is akár.
Az a csodálatos a több színnel való kötésben, hogy bármit megköthetünk. Szó szerint.
A norvég stílus nem olyan engedékeny, de még így is kimeríthetetlenül gazdag, a fair isle pedig tényleg az a kötés, ahol meg lehet bolondulni és minden maradék fonalat fel lehet használni.
Az intarzia is hatalmas szabadságot ad, ugyanis ha sikerül egy egyszerű szív vagy kör az nem azt jelenti, hogy tudunk szívet vagy kört kötni más színnel az alapszín mellé hanem azt, hogy bármit meg tudunk kötni, amit meg tudunk rajzolni egy négyzetrácsos lapon.
Ezekhez szerencsére nem kell nyelvismeret, a google a "knitting chart patterns" kifejezésre ontja magából a képeket amelyek egyszerűen leolvashatóak.
Én is rajzoltam magamnak már sok mintát, remélhetőleg sikerül majd abszolválni is. :)

Egyébként nem nehéz, én egészen pontosan 2x néztem meg egy tutorial videót és már ment. És nem vagyok sem zseni, sem ufó. Szóval aki fél tőle, az fejezze be és kössön. :)

youtube intarzia videó

fair isle 1.

fair isle 2.

fair isle 3.

double knitting