Vannak tárgyak amelyekről azt hisszük, hogy feltétlenül szükségünk van rájuk, ez azonban csak illúzió (erről szól majd a 4. rész), azonban vannak olyan tárgyaink is amelyek emlékek, amelyekhez érzelmileg nagyon erősen kötődünk.
Amikor az ember meghozza a döntést a minimalizmus mellett, akkor hamarosan szembesül azzal, hogy a tárgyak között amelyek nem kerültek fel a "Megtartom" listára, sok olyan is van, amelyet mégsem szeretne kidobni.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk kacérkodni a gondolattal, hogy csak egy icipici dobozkányit megtartsunk ezekből és azt a pici dobozkát elrejtsük valahová (úgysem foglal sok helyet), neadj' elkönyveljük azt a kis dobozkát 1 db tárgyként és a listára vegyük mégis...
Legalábbis én ilyesmiket gondoltam eleinte, mígnem rájöttem, hogy csak magamat csapnám be és senkit sem érdekel igazán rajtam kívül, hogy hány darab tárgyam van, szóval az egésznek csak akkor van értelme ha rendesen csinálom.
Mindenki máshoz kötődik érzelmileg, így nem tudok mindenre érvényes és mindenkinek egyformán hasznos tanáccsal szolgálni ebben a kérdésben, viszont el tudom mesélni a saját megoldásaimat, hátha valaki ihletet tud meríteni belőlük.
Először is pár hasznos tipp ehhez az egész "kiválogatósdihoz":
1. Azokat a dolgokat, amelyeknek a sorsa felől nem vagyunk biztosak, tegyük bele egy "bizonytalan" feliratú dobozba és tegyük el valami száraz, védett helyre;
várjunk 3 hónapot és azután újra gondoljuk át, hogy mi legyen a doboz tartalmával
2. Soha ne csináljunk komoly szelektálást szakítás után vagy amikor gyászolunk vagy más olyan helyzetben, amikor a lelkünk túlságosan is érzékeny és sérülékeny. Könnyen előfordulhat, hogy megbánjuk a döntésünket később, amikor már higgadtabbak leszünk.
3. Ha segítségre van szükségünk, akkor ne féljünk bevonni másokat is. Ha sok holmink van, akkor pláne jól jön minden segítő kéz. Például ha valaki vállalja, hogy lefotóz mindent amit el szeretnénk adni az máris hatalmas segítség lehet abban, hogy ne érezzük magunkat a dolgaink alá temetve
4. Nagyon sok erőt vehet ki belőlünk érzelmileg a válogatás ezért jobb ha nem egyszerre csináljuk kiégésig hanem inkább több, rövidebb szakaszban
5. Csak a legjobbakat tartsuk meg, a többit engedjük el. Például nekem rengeteg képeslapom és levelem van a nagyszüleimtől, 15 éve gyűlnek már és mindig eltettem mindet. De ahogy nézegetem őket, látom, hogy sok sablonos van köztük, amin csak annyi van, hogy "Boldog szülinapot! Mama és Papa". Az ilyeneknek is van értékük persze (most alapból csak olyan dolgokról beszélünk amik értékesek) de egy ilyen lap helyett inkább megtartok egy levelet ami kimondottan szívhezszóló lett. Szóval ha valamiből sok van, abból kiválasztom a legjobbat ami egyben emlékeztet majd a többire is
6. Ne legyen bűntudatunk azért, mert valami ami egykor nagyon fontos volt, ma már nem az. Mind változunk.
7. A kidobásra/elajándékozásra szánt tárgyakat ne dobjuk ki/ajándékozzuk el még aznap. Még akkor is ha teljesen biztosak vagyunk a dolgunkban, várjunk pár napot legalább.
8. Őrületesen nagy munka, de rengeteget is segít, ha minden egyes tárgyunkat listára vesszük és amikor már pontosan tudjuk, hogy mink van, akkor kezdjük el gondolatban kiválogatni, hogy mi az aminek mennie vagy maradnia kell(ene)
9. Ne féljünk attól, hogy megbántunk élő vagy holt személyeket. Akik szeretnek minket, biztosan nem akarják, hogy az ajándékaik terhet jelentsenek vagy azt, hogy bűntudatot érezzünk azért, mert szeretnénk felszabadulni. A szeretet az elfogadásról szól, nem a követelésekről és az egyéni érdekekről, egóról.
10. Nagyon fontos a megelőzés. Látni fogjuk mennyire fájdalmas folyamat elengedni a tárgyainkat és biztos vagyok benne, hogy senki sem szeretne ezen 2-3 évente átmenni. Pillanatokat gyűjtsünk és ne tárgyakat. Érzéseket, benyomásokat, emlékeket.
És akkor most jöjjön néhány ötlet ahhoz, hogy mit kezdjünk ezekkel a tárgyakkal:
1. Régi ékszerek esetén a legkézenfekvőbb megoldás: hordjuk őket. Azzal nem sokat érünk, ha egy pici dobozkában rejtegetjük a nagyi brossát, ami egy nagyobb dobozban porosodik lenn a pince mélyén... Azzal azonban igen, ha hordjuk és látjuk mindennap. Én úgy érzem ez az a mód ahogyan igazán érdemes emlékezni.
2. Ha az ékszer méretben nem jó, akkor igazíttassuk meg vagy a gyűrűket hordhatjuk medálként is akár.
Ha viszont az ékszer jelenlegi formájában egyszerűen csak csúnya vagy nem illik hozzánk, akkor olvasszuk be és készíttessünk belőle valami olyat, ami nekünk is tetszik. Az anyag ugyanaz marad. Csak átalakul.
Ehhez hasonló megoldás lehet például a köves ékszerekből kivetetni a követ és beletetetni egy olyan ékszerbe ami tetszik vagy ami már eleve a miénk és gyakran viseljük.
3. Én a könyveimet fanatikusan imádom. Legalább 1500 könyvem volt, ennek a javát elajándékoztam, mert egyszerűen nem bírtam mindig cipelni őket a rengeteg költözésnél. Sajnos a könyveknek, bármennyire csodálatosak is, számtalan hátrányuk van.
Leginkább az, hogy sérülékenyek, sok helyet foglalnak és eszméletlenül nehezek.
Így kiválasztottam (a jelenlegi kb 500-ból) 30-at amit megtartok (egyelőre amíg külföldre nem megyek), hogy érezzem azért az igazi könyv hangulatát is, de a többinek mennie kell. A megoldás pedig: Pocketbook Aqua.
Így akár 20 ezer könyvem is lehet és mind elfér majd egy zsebben.
Ha pedig igazi könyvre vágyom majd, akkor:
vagy kikölcsönzöm a könyvtárból,
vagy megveszem és azonnal elajándékozom.
4. A könyvekhez hasonló horrort jelentik a fotóalbumok is. Nehezek, sérülékenyek, iszonyatosan sok helyet foglalnak.
Megoldás: digitalizálás.
Így minden fényképem el fog férni egy mappában.
Családunk 60 évre visszamenő dokumentációja el fog férni egy mappában a gépemen.
Így legalább nem kell attól félnem, hogy elvesznek, eláznak vagy tűzben elégnek.
A digitalizálásnak ez a hatalmas előnye: könnyedén lehet sokszorosítani is a dolgokat és több helyen tárolni, így szinte teljesen biztos, hogy az emlékek megmaradnak az utókor számára.
5. Ha gyűjteményünk van, őrizzünk meg 1 db-ot belőle, ez majd emlékeztet minket a teljes gyűjteményre. Például 300 Kinder figurából őrizzünk meg csak 1-et.
6. A megőrzés egyik legkézenfekvőbb módja (ami felett könnyen el is siklunk) a fényképezés. Fotózzuk le a gyerekrajzokat, a kézzel készített nekünk szánt ajándékokat, a sógyurma figurákat, a régi pólót amiben először látott meg minket a szerelmünk, a kisbabánk első pólyáját, az első meséskönyvünket, a kis ruhát amit annyira szerettünk 4 évesen stb.
Bár a fénykép nem ugyanaz mint maga a tárgy, de arra tökéletesen megfelel, hogy visszarepítsen minket a múltba.
7. Az újrahasznosítás is jól jöhet ilyenkor, például ha mélységes ragaszkodással őrizzük a nagypapánk hatalmas méretű kötött pulóverét, akkor ahelyett, hogy kidobnánk, bontsuk le és horgoljunk vagy kössünk belőle magunknak egy szép sálat amit viselhetünk.
8. Ha a hobbink valaminek a gyűjtése volt régebben, akkor tehetjük azt, hogy csak 1 db-ot tartunk meg ami emlékeztet a többire is,
vagy felhasználhatjuk a gyűjteményünket valami másra.
Például faliképet készíthetünk a bélyegeinkből, vagy dekupázs technikával új életet lehelhetünk a bútorainkba a régi szalvétáink segítségével stb.
Így nem csupán halott tárgyak lesznek egy sötét pincében, hanem élő energiák a jelenben.
9. Segíthet az elválásban, ha tudjuk, hogy a dolgaink olyanokhoz kerülnek, akik igazán szeretik majd őket. Például ha a több száz plüss játékunkat nem egy közeli rokon elkényeztetett gyerekeinek adjuk, akik aztán rájuk sem néznek, hanem gyermekkórházakba visszük el vagy gyermekotthonokba, olyan kis embereknek, akiknek a mi régi legjobb barátaink az új legjobb barátaik lehetnek.
10. Fontos, hogy mantrázzuk a következőket:
nem kellenek tárgyak ahhoz, hogy szeretni tudjak,
nem kell őrizgetnem életem szerelmétől semmit ahhoz, hogy szeressem őt,
akik szeretnek engem nem várják el, hogy mindent megtartsak,
talán lesz akit megbántok de nem élhetem az életem örök félelemben, hogy mindenkinek megfeleljek,
a legkedvesebb tárgyak is csak tárgyak: az emlékek teszik őket értékessé, az emlékek pedig bennünk vannak, nem bennük,
az ami nekünk szentimentális az másnak akár hasznos is lehet és igazán szükséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése