Minta nélkül, csak úgy. :)
Ehhez a mérethez 4 mm-es tűt használtam, Gerda fonalat (50 gramm és 110 m; 1 gombolyag 3/4-e kellett hozzá),
80+1 láncszem, 16 kagyló (4 pálca=1 kagyló) kezdésnek.
Ha magamnak szeretném, akkor azt hiszem 20 kagylóval kell kezdenem vagyis el fog fogyni az egész gombolyag és a kezdő láncszemek száma 100+1 lesz.
Jó ideje már, hogy nem jelentkeztem. Sűrű időszak ez minden téren...
Azért igyekszem amennyire csak tudok.
Tegnap például találtam egy nagyon jó kis mintát: szívecske, nagyinégyzetből.
Rajz alapján készítettem, ugyanis a napokban megtanultam mintát olvasni, hejj! :D
Most már bármilyen bonyolult mintát le tudok olvasni és állíthatom: a rajzolt minta milliószor jobb a szövegesnél.
Először is sokkal rövidebb. Egy kardigán mintája például talán 10 oldal is lehet ha írva van, így azonban 2, maximum 3.
Másodszor: áttekinthetőbb. Az ismétlődő elemek azonnal szembe tűnnek.
Harmadszor: akár fotó nélkül is nekivághatunk egy talált mintának, hiszen a rajz pontosan megmutatja mit fogunk kapni a munkánk végeztével.
Eleinte féltem tőle, túlságosan bonyolultnak tűnt, mintha valamilyen műszaki rajzot néznék. :)
De rá kellett jönnöm, hogy mindössze 10-12 szimbólumot kell megtanulni és onnantól fogva bármilyen minta olvasható.
Sőt, olyannyira szerelembe estem, hogy már nem is szeretnék írott minta alapján dolgozni. :)
Itt a szívecske:
És a minta (kezdőknek is, mivel nagyon könnyen olvasható):
Sok sikert hozzá! :)
Még sosem volt részem hasonlóban sem ezelőtt és bevallom, nagyon izgatott vagyok.
Mi is ez?
Kendőcsere.
Internacionálisan.
A lényeg, hogy ha a Ravelry csapatához tartozunk, akkor lehetőségünk van különféle csoportokba jelentkezni.
Számtalan csoport létezik, mi is alkothatunk egyet akár.
Van leszbikusoknak, buddhistáknak, elváltaknak, 50 év felettieknek stb.
És vannak az úgynevezett CAL csoportok is, amelyeknél az a cél, hogy egy közös projekten dolgozik mindenki, például egy nagy négyzetekből álló takarón amelyhez minden hónapban új négyzeteket kell csinálni és mindenki megoszthatja a többiekkel, hogy mennyit haladt, milyen színeket használt stb. stb.
És vannak a SWAP csoportok vagyis csere csoportok.
Ilyen az RWSE is.
Először is jelentkezni kell, utána kitölteni egy kis kérdőívet amelyből kiderül, hogy allergiásak vagyunk-e és mik a kedvenc dolgaink...
Ezek után összesorsolnak párokat.
Mindenkinek van egy upstream partnere akitől majd kap egy kendőt és egy downstream partnere akinek küldenie kell egy kendőt.
Nekem ez lesz életem első ilyen kendő cseréje és nagyon-nagyon élvezem!
Nekem az USA-ba kell küldenem csomagot, egy May nevű kedves hölgynek, méghozzá Mesa-ba a sivatagba,
az én kendőm pedig Münchenből érkezik majd és Annette készíti.
Miért is jó ez?
1. élmény
2. örök emlék a világ egy távoli pontjáról
3. nemzetközi kapcsolatok, barátságok jönnek létre
4. nyelv gyakorlás
5. olyannak készíthetünk valamit aki igazán értékelni tudja, lévén ő is kézimunkázó
6. kihívás, hiszen profiknak kell készíteni a kendőt méghozzá olyanoknak akik szinte már minden mintát ismernek
A csomagba egyébként nem csupán a kendő kerül, hanem olyan kis apróságokat is szoktak mellé tenni ami az adott ország jellegzetessége és/vagy aminek egy kézimunkázó biztosan örül.
Pl. gyöngyök, kendőtű, gombok, csokoládé stb. stb.
Tehát nagyon élvezem és máris biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az első ilyen exchange amiben részt veszek majd.
A kendőhöz a mintát kiválasztani nem volt könnyű, főleg megtalálni a megfelelő fonalat...de végül sikerült és ma már a kendő 20% kész van.
Ha minden jól megy, a mai nap végére sikerül elérni a 40%-ot. :)
Jelenleg én vagyok az egyetlen magyar egyébként.
A résztvevők zöme amerikai, de vannak indiaiak, malájok, norvégok, németek...a világ minden pontját képviseli valaki. :)
A konyhai nagytakarítás alkalmával apró, gömbölyded üvegekre bukkantam.
Majonéz volt bennük valamikor.
Véletlenül épp akkora a szájuk amibe belefér egy mécses úgy, hogy nem pottyan az üvegbe hanem stabilan belenyomódik és megáll.
Így hát egyszerűen körbehorgoltam őket maradék fonallal és az eredmény: tűzbiztos, dekoratív, horgolt mécsestartók.
A fotók minősége sajnos nem a legjobb...
A lényeg szerencsére kivehető. :)
Lassan egy hónapja annak, hogy utoljára írtam.
Túl sok minden történt.
Alig kezdődött el az év és már el is vett tőlem, miközben persze adott is...
A szilveszter nagypapósan telt, egy 3 éves kislány mellett nem is nagyon lehet másként. Élveztük persze.
Nem fújtunk dudát, hogy Mitzike ne féljen, nem volt nagy hejehuja...
Kölyökpezsgő, sajtos pogácsa.
A születésnapunk nagyon szép lett. Nóri 3 éves lett 8.-án, én 27 lettem 11.-én.
Életem első, nekem sütött tortáját azon a napon kaptam meg. Még soha senki nem készített nekem tortát, nagyon-nagyon boldog voltam.
A torta meseszép lett, pont olyan amilyet szerettem volna: nem kerek és hófehér.
Nem sokkal ezután kiderült, hogy Mitzi beteg.
Valószínűleg már rég tarthatott nála de annyi minden miatt volt orvosnál (ivartalanítás, parvo stb), hogy az általános hogyléte valahogyan elsikkadt a témák között.
Orvostól orvosig mentünk egy héten át...majd végül január 26.-án reggel 7 órakor, egy átvirrasztott éjszaka és 5 órányi haldoklás után a kezem között ment el...
Iszonyatos fájdalmai voltak és én a simogatáson és az éneklésen kívül semmi mást nem adhattam neki...Mellette voltam végig...miután a kis szíve megállt, megrázogattam, kértem, hogy ne hagyjon itt...Ekkor nem tudom hogyan, de hirtelen még visszatért egy pillanatra, rám nézett olyan szeretettel ahogyan szokott, nyávogott egyet, aztán végleg elment...
Csak három hónap jutott nekünk de a részünk marad örökre. Szeretni fogjuk mindig.
A halála után azonban azonnal világossá vált az is, hogy nem vonhatjuk meg a segítségünket a rászorulóktól csak azért mert nekünk most fáj.
Nem akarta egyikünk sem, hogy az önsajnálatunk valaki mástól elvegye a lehetőséget az életre.
Ezért február elsején örökbe fogadtuk egy menhelyről Neera-t.
A Neera szanszkrit név, azt jelenti 'víz'.
Ő egy 8 hónapos, koromfekete kiscica aki kimondhatatlanul hálás a sorsa alakulásáért. Méterekről dorombolni kezd akkor is ha csak rá nézek.
Egyelőre csak én érhetek hozzá, a többieket még nem fogadta a bizalmába.
Neera egyébként leginkább az éjjeliszekrényemben lakik.
Nagyon bízunk benne, hogy képesek leszünk számára olyan otthont nyújtani amilyet megérdemel.
Olyan sokan vannak még...
Rengetegen...
Ha valaki olvassa ezt és van otthon egy cicányi helye...akkor nagyon kérem, hogy cselekedjen.
Segíteni egy állaton nem hőstett hanem lehetőség arra, hogy emberek lehessünk.
Ez a kis takaró még Mitzikének készült:
Élőben szép, a képen nem.
Itt kékesnek tűnik, az öltések pedig durvának.
Valójában a színek: ibolya lila és halvány levendula.
A színek találkozása pedig jóval lágyabb.
Mindenesetre ilyen csillag-takarót nem hiszem, hogy készíteni fogok az elkövetkezendő pár évben...ezt is eltesszük jó mélyre, az emlékek közé.
