Októberi szeretetrehangoló - Az első történet (horgolt cicatakaróval kiegészítve)

Sosem írok másról mint horgolásról és fonalakról, ami szerintem rendben is van, hiszen ez egy horgolós blog. Személy szerint nem szeretem keverni a dolgokat, német véremnek köszönhetően precizitás jellemez. Mások ezt úgy mondanák, hogy ott a karó a ....... 
Na szóval ott. :) 
Ebből (is) fakadóan nem szeretem amikor egy kézimunka blogot családi és nyaralós fotókkal bombáznak szét, illetve egyéb (szerintem) oda nem illő dolgokkal.
Ha valaki ugyanilyen finnyás, az ma forduljon el és ne olvasson tovább.


Ez a poszt ugyanis a szeretetről fog szólni, mégpedig olyasféléről, amely egy cica formájában költözik majd be hozzánk. :)


Az egész egy szeptember végi délutánon kezdődött, amikor is szöget ütött a fejembe, hogy hamarosan itt vannak az ünnepek, és bizony, ha szeretnék valakinek még horgolt ajándékot adni, akkor jobb lesz igyekezni. 
Ahogyan az ajándékokon és az ajándékozáson merengtem, hirtelen belém hasított, hogy tenni kellene valami igazán hasznosat, valami igazán keresztyénit, valami olyat, aminek Jézus is örülne, hiszen annak nem sok köze van a szeretethez, hogy hetekkel az ünnepek előtt felrúgjuk egymást az áruházakban tolakodva, hogy sok-sok tízezer forintot hagyjunk ott olyan dolgokért amelyekre igazából talán nincs is szükség és amelyeket olyan embereknek adjunk akiknek jó eséllyel már megvan mindenük vagy ha nincs, megvan a lehetőségük, hogy megszerezzék.


Ebben az évben nagy fejlődést értünk el számtalan téren. 4 éve, hogy nem nézünk tv-t, én 2 éve nem dohányzom, nem kávézom, nem iszom alkoholt. Idén pedig vegánok lettünk, hiszen az, aki igazán szereti az állatokat, nem eszi meg őket. 
Igen. Őszintén hiszem, hogy ebben nincsen kompromisszum. 
Engem is szíven ütött, hogy régen miket (illetve kiket!!) ettem meg...belesajdul a szívem és komolyan mondom: a húsmentes életben csak egy dolgot lehet megbánni. Hogy nem kezdtük el hamarabb.
Természetesen Karácsonykor megyek ételt osztani, a gyülekezetem "színeiben" is Csepelen, illetve a Krisna hívőkkel is Szenteste (éljen a vegán ételosztás!), a Blaha Lujza téren. 
Sokan csak a menüvel, a dekorációval és a vásárlással (vagyis önmagukkal) vannak elfoglalva, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy  legalább néhányan valóban azt tegyük, amiről a Karácsony szól. 
De még közöttük is kevés az olyan ember, aki törődik a legkiszolgáltatottabbakkal: az állatokkal. 
Bele sem merek gondolni mennyi hontalan állat fog éhen halni, megfagyni, betegségnek, támadásnak áldozatul esni ezen a télen. 
És mennyien vannak a "szerencsések", akik a nulla forintos állami támogatást kapó, adományokból vegetáló menhelyekre kerülnek, ahol sokszor nincsen lehetőség arra, hogy fűtsenek, így ha beáll a nagy hideg, csak a szalma marad és az összebújás. 
Aki állatbarátként képes ilyen tények mellett csak azzal törődni, hogy minél több bejglit szuszakoljon magába egészen addig, amíg már csak a szódabikarbóna menti meg, az nem állatbarát.


A fentiek mentén én és a családom úgy döntöttünk, hogy az idén lemondunk az ajándékokról. Másoknak persze megvettük, mert csak az a jó adomány amit önként adnak, mint tudjuk Isten a jókedvű adakozót szereti. :)
Szóval mi hárman lemondtunk az ajándékokról idén és úgy döntöttük, hogy átadjuk őket valaki másnak. Valakinek a legvédtelenebbek közül. Eldöntöttük, hogy idén ősszel még Advent előtt otthont adunk egy hontalan cicának.
Most is él velünk cica, Dezső, aki egy 4 éves gyönyörűség, anya egyetlen selyem-manója. Mellé kerestünk társat.


Csakhamar rátaláltam a Noé Állatotthon Alapítvány macskamentő csoportjára. 
A honlapon a gazdit kereső cicák (sajnos) egymást érik, mindenki megtalálhatja közöttük a neki tetsző cicut. Ugyanis van kerek cica, vékony cica, bajszos cica, csíkos cica, vidám cica, anya cica, baba cica és mindenféle cica. Cica cica hátán. És vannak szerető szívű önkéntesek, ideiglenes befogadók. 
Csak éppen támogatás és gazdi van kevés. 
Ezért kérek mindenkit aki olvassa ezt: adjatok nekik egy esélyt! Legyen igazi a Karácsony! Ne arról szóljon, hogy marcipános szaloncukor legyen-e vagy karamellás, hanem a szeretetről! 
Legyen idén a jelmondat ez:
AJÁNDÉKOZZ  TÖRŐDÉST!
Ha pedig valakinek semmi esélye nincsen otthont adni, azt arra kérem, hogy legyen virtuális befogadó (infó itt), 
vagy segítse az alapítványt anyagilag (ezer forint is számít!; infó itt), 
illetve nem pénzbeli segítséget is lehet nyújtani az alapítvány számára nagyon sokat jelentő tárgyi adományokkal (lista itt), 
önkéntes munkával és/vagy ideiglenes befogadással. 
Sok cicának az is a világot jelentené, ha legalább a telet egy meleg otthonban, családi körben tölthetné!


Sok mindenben különböznek akárcsak az emberek, hiszen van...

felnőtt kandúr (Sumi)

felnőtt hölgy (Nárcisz)

kamasz kandúr (Bermuda)

"Szeress engem" tekintetű kislány (Melitta)

Törpördög (Sir Lancelot)

babalány (Fürgönc)

... de van bennük valami közös is, akárcsak az emberekben: otthonra, szeretetre vágynak.


Tehát rábukkantam az oldalra és azonnal keresni is kezdtem a leendő lakónkat. :)
Hamar megakadt a szemem egy cicán. 
Az utcáról fogadták be, kóbor macska volt. Anyuka lett, de sajnos megtámadta egy alattomos betegség és a kölykei közül csak egy aprócska kandúr élte túl. Illetve ő maga, igazi túlélőként legyűrte a halálos betegséget. Hamarosan sor kerül az ivartalanításra, az oltásokra és egy átfogó kivizsgálásra. Jelenleg az ideiglenes befogadójánál él ő és a kicsinye is, Sir Lancelot, akiről fentebb van fotó.

(Aki még nem fogadott örökbe cicát, annak tudnia kell, hogy a jó önkéntes mindenre rákérdez, arra is, hogy szeretnénk-e gyereket (annak fényében, hogy sokan a várandósság miatt hajítják ki a cicájukat), vagyis senki nem akar vájkálni senkinek a magánéletében, ezek nagyon fontos kérdések a cica szempontjából, ezért muszáj feltenni őket.)


Csakhamar e-mailezni kezdtem hát a cica ideiglenes befogadójával aki nagyon kedvesen és végtelen türelemmel válaszolt minden kérdésemre.
A cica már a fotókon keresztül is levett minket a lábunkról, ami szerintem teljesen érthető:

A cicahölgy másfél éves

 Bizony, a képek nem hazudnak: ennyire pici. :)
 A hófehér pofi a babarózsaszín orrocskával és a mesésen ragyogó, szeretetéhes szempár nem maradt hatástalan: szerelem volt első látásra. :)

Hamarosan megtörténik az első személyes találkozás amit már nagyon-nagyon várok! Számolom a napokat, a perceket. :)
Rajtam kívül a család többi tagja is cica-lázban ég.
Ma érkezik meg az online rendelt felszerelés, a tápok és almok már  itt vannak.

Éééés, horgoltam is. Bizony. Neki. 
Egy pihe-puha rózsaszín kis takarót:

 Már csak kell rá valaki aki még puhább és dorombol. :)