Minimalizmus 4. rész: Fölösleges cuccok

Talán egyetlen szót sem övez annyi hazugság mint azt, hogy "szükség".
Szükségem van diplomára.
Szükségem van állásra.
Szükségem van karrierre.
Szükségem van rád.
Szükségem van egy autóra.
Szükségem van. 
Szűkség van.
Szűk.
Megfulladok.
Fáj.

A rendszer arra épül, hogy vásárolj.
Nincs rá szükséged és ezt ők is tudják, ezért kiépült rá egy külön iparág: marketing.
A reklámok felkorbácsolják a nemlétező vágyaidat, igényeidet. 
"Parfüm. Igényeseknek."
Gyakorlatilag kimondják, hogy a termék nélkül igénytelen vagy.
Elhitetik veled, hogy bizonyos tárgyak nélkül, úgynevezett státusz szimbólumok nélkül, egy senki vagy.
Ők pedig röhögnek a masszán akit át lehet verni és nem érzik rosszul magukat, ha hitelt hitelre halmozol, hogy a termékük által sugallt életérzést élvezhesd pár percig.
Ha nem dőlsz be a reklámok által generált műigényeknek és nem hagyod, hogy a gondolkodásod és értékrended elsekélyesedjen a média által, akkor rá fogsz arra jönni, hogy a legtöbb ember élete valójában az alábbi klisé köré épül:
éjjel-nappal olyan munkát végeznek amit gyűlölnek, azért, hogy megvehessék azt a sok hulladékot amire semmi szükségük.
Kétségbeesetten próbálják betölteni az űrt az életükben, a lelkükben, méghozzá tárgyakkal.
Rég rájöttek már a marketing szakmában, hogy nem magát a tárgyat kell eladni, hiszen ha szükséged van rá, mindenképp megveszed. De a modern nyugati embernek nem igazán van szüksége semmire. Hiszen van elektromosság, egy kattintás a fény, egy mozdulat az ivóvíz és mindkettő korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, ha pedig enni szeretnénk, maximum 5 perc sétát kell tennünk a roskadásig töltött boltokig. Ezért kitalálták, hogy nem a terméket fogják rád sózni, hanem a "feelinget" amit jelképez.  
Mindez ellen nem lehet úgy tiltakozni, hogy közben éppen úgy élünk ahogyan a "massza".
A leghatásosabb tiltakozás a minimalizmus, amely nem harsogva, plakátokon hirdeti azt, hogy ELÉG VOLT, hanem a mindennapok szintjén, sokkal csöndesebben, ugyanakkor állandóan, szüntelenül, minden mozzanatában. És azt is rég tudjuk, hogy a legjobb "térítési mód" a példamutatás.
Nem kell senkinek az arcába üvölteni, hogy ő most éppen kizsákmányol másokat és a saját kis luxusai miatt, egy másik országban gyerekek halnak meg.
Látni fogják maguktól is a kiegyensúlyozottságot, a megtakarításokat, a harmóniát és maguktól fognak érdeklődni a "csodaszer" után. És ha nyugodtan és szépen építjük föl a mondanivalónkat akkor bizonyosan megértik majd, ha pedig sikerül legyőzniük önmagukat akkor követni is fogják.

Mi az a 10 dolog ami nekem a legkevésbé sem kell?

1. televízió
2. mikró
3. műanyag ételtárolók hada
4. konyhai eszközök minden apróságra pl. elektromos kés
5. papír újság gyűjtése
6. papír könyvek felhalmozása
7. autó
8.  egy munka amit gyűlölök
9. hitel
10. bármi aminek a bulvárhoz köze van

Csak az elsőről fogok írni mert személyes tapasztalatom, hogy a tv jelenti a választóvizet nagyon sok embernél.
Ha valaki eljut oda, hogy a tv hulladék, akkor automatikusan jönni fog számára az újabb és újabb felismerés hiszen elindult valahová és már tudja is merre tart.
Ha pedig valaki nem tud lemondani róla...
Szóval a tv.
Én ha minden igaz 2011 óta nem nézek tv-t. Ennek már 4 éve. Soha nem hiányzott egy percig sem, pedig előtte a tv bekapcsolása volt az első dolgom reggel, néztem amikor csak tudtam, sőt háttérzajként is ment beszélgetések közben és bekapcsolt tv mellett is aludtam el legtöbbször. Ennek ellenére miután meghoztam a döntésemet, sosem jutott eszembe visszalépni, sosem "csaltam", sőt, a mai napra ez a dolog egy egész komoly irtózattá nőtt bennem.
Igazi traumaként hatott rám, amikor például látogatást tettem a rokonaimnál és azt láttam, hogy ugyanolyan a kapcsolatuk a tv-vel amilyen az enyém volt anno.
És mérhetetlenül megalázva és jelentéktelennek éreztem magam, amikor elvárták volna más helyeken, hogy beszélgessünk, miközben a tv ment a háttérben pedig senki sem nézte...
Szóval a tv mentes élet egy boldog, felszabadult élet.
És a rengeteg idő amivel ezzel nyertem...az valami egészen elképesztő.



Az én 10 érvem a zajláda ellen:


1.  pénzt spórolunk rajta: egyrészt áramot, másrészt a 600 csatorna havidíját, plusz nem  vágyunk majd még nagyobbra, még modernebbre, nem kell venni dvd-ket sem


2.  megússzuk az elektroszmogot, mivel nem lesz egy standby módon hagyott vacak pár méterre a fejünktől minden egyes áldott nap (és ezzel megmenekülhetünk az alvászavartól kezdve a stresszen át sok mindentől)


 3.  rengeteg(!) időnk fog felszabadulni végre amit értelmes dolgokkal tölthetünk el: olvashatunk, nyelvet tanulhatunk, szeretkezhetünk, játszhatunk a háziállatunkkal, törődhetünk a gyerekünkkel, kertészkedhetünk és még sorolhatnám


4.  foglalkozhatunk egymással, a való világgal, valós dolgokról beszélgethetünk, igazi érzésekről elmélkedhetünk, létező problémákat vethetünk fel ahelyett, hogy nem létező emberek műproblémáin agyalunk meg a legújabb villantós-pucsítós hulladékokon szörnyülködünk 

5.  nagyon sok fölösleges stressztől kíméljük meg magunkat ha nem hagyjuk, hogy a szennyet ömlesztve és korlátlanul tolják az arcunkba, legyen az pornó, kiloccsantott agyvelő, politikai sárdobálás vagy a legújabb "celebek" igénytelenkedései

6.  visszakerül az életünkbe az intimitás, megismerjük az embereket akikkel együtt élünk /:)/

7.  elfelejthetjük azt a kellemetlen és egyben szánalmas érzést, hogy egy sorozat vagy egy akármilyen műsor miatt rohanunk haza (és átkozódunk ha lekéssük), mert jajj most nem tudjuk mit mondott Jucika Ferikének...(az, hogy ma már technikailag megoldható ez a probléma könnyedén, nem változtat a dolgon, a lényeg az elvekben van)

8.  számtalan egészségi problémát lehet megelőzni azzal, ha véget vetünk a tespedő életmódnak, újabban szokás mondani, hogy "sitting is the new cancer" (az ücsörgés az új rák)

9.  felnőhetünk végre és eldönthetjük mi, hogy mit szeretnénk nézni és hallgatni, nem kell tovább tátott szájjal várni, hogy belepottyanjon valami
(tv nélkül élni nem vakságot jelent hanem igényességet:
nincs több reklám,
nincs többé "már megint ez a szar megy?",
nincs többé semmi ilyesmi...
miért? mert azt nézem, olvasom és hallgatom amit én szeretnék, szűröm, ízlelgetem és ha nem tetszik a minőség akkor váltok. ennyi)

10.  a tv elhagyásával elindulunk egy úton, végre teszünk egy lépést, hogy a zombi üzemmódból kilépjünk;
ha csak napi 2 órát néztél eddig tv-t (én anno legalább napi 6 órán át bámultam), akkor is 1 év alatt 730 órát töltesz bambulással ami egy teljes hónap... tényleg erre akarsz szánni egy egész hónapot abból a 12-ből,
miközben tény, hogy egy felsőfokú C1-es nyelvvizsgához nettó 690 óra tanulás szükséges?
Azt hiszem ezzel el is mondtam mindent...

érdekesség:

hány óra alatt szerezhetőek meg a különböző szintek?
A1 – 60
A2 – 160
B1 – 310
B2 – 490
C1 – 690
C2 – 890

Minimalizmus 3. rész: Szentimentális kötődés

Vannak tárgyak amelyekről azt hisszük, hogy feltétlenül szükségünk van rájuk, ez azonban csak illúzió (erről szól majd a 4. rész), azonban vannak olyan tárgyaink is amelyek emlékek, amelyekhez érzelmileg nagyon erősen kötődünk.




Amikor az ember meghozza a döntést a minimalizmus mellett, akkor hamarosan szembesül azzal, hogy a tárgyak között amelyek nem kerültek fel a "Megtartom" listára, sok olyan is van, amelyet mégsem szeretne kidobni.




Ilyenkor hajlamosak vagyunk kacérkodni a gondolattal, hogy csak egy icipici dobozkányit megtartsunk ezekből és azt a pici dobozkát elrejtsük valahová (úgysem foglal sok helyet), neadj' elkönyveljük azt a kis dobozkát 1 db tárgyként és a listára vegyük mégis...
Legalábbis én ilyesmiket gondoltam eleinte, mígnem rájöttem, hogy csak magamat csapnám be és senkit sem érdekel igazán rajtam kívül, hogy hány darab tárgyam van, szóval az egésznek csak akkor van értelme ha rendesen csinálom.




Mindenki máshoz kötődik érzelmileg, így nem tudok mindenre érvényes és mindenkinek egyformán hasznos tanáccsal szolgálni ebben a kérdésben, viszont el tudom mesélni a saját megoldásaimat, hátha valaki ihletet tud meríteni belőlük.




Először is pár hasznos tipp ehhez az egész "kiválogatósdihoz":

1. Azokat a dolgokat, amelyeknek a sorsa felől nem vagyunk biztosak, tegyük bele egy "bizonytalan" feliratú dobozba és tegyük el valami száraz, védett helyre;
várjunk 3 hónapot és azután újra gondoljuk át, hogy mi legyen a doboz tartalmával

2. Soha ne csináljunk komoly szelektálást szakítás után vagy amikor gyászolunk vagy más olyan helyzetben, amikor a lelkünk túlságosan is érzékeny és sérülékeny. Könnyen előfordulhat, hogy megbánjuk a döntésünket később, amikor már higgadtabbak leszünk.

3. Ha segítségre van szükségünk, akkor ne féljünk bevonni másokat is. Ha sok holmink van, akkor pláne jól jön minden segítő kéz. Például ha valaki vállalja, hogy lefotóz mindent amit el szeretnénk adni az máris hatalmas segítség lehet abban, hogy ne érezzük magunkat a dolgaink alá temetve

4. Nagyon sok erőt vehet ki belőlünk érzelmileg a válogatás ezért jobb ha nem egyszerre csináljuk kiégésig hanem inkább több, rövidebb szakaszban

5. Csak a legjobbakat tartsuk meg, a többit engedjük el. Például nekem rengeteg képeslapom és levelem van a nagyszüleimtől, 15 éve gyűlnek már és mindig eltettem mindet. De ahogy nézegetem őket, látom, hogy sok sablonos van köztük, amin csak annyi van, hogy "Boldog szülinapot! Mama és Papa". Az ilyeneknek is van értékük persze (most alapból csak olyan dolgokról beszélünk amik értékesek) de egy ilyen lap helyett inkább megtartok egy levelet ami kimondottan szívhezszóló lett. Szóval ha valamiből sok van, abból kiválasztom a legjobbat ami egyben emlékeztet majd a többire is

6. Ne legyen bűntudatunk azért, mert valami ami egykor nagyon fontos volt, ma már nem az. Mind változunk.

7. A kidobásra/elajándékozásra szánt tárgyakat ne dobjuk ki/ajándékozzuk el még aznap. Még akkor is ha teljesen biztosak vagyunk a dolgunkban, várjunk pár napot legalább.

8. Őrületesen nagy munka, de rengeteget is segít, ha minden egyes tárgyunkat listára vesszük és amikor már pontosan tudjuk, hogy mink van, akkor kezdjük el gondolatban kiválogatni, hogy mi az aminek mennie vagy maradnia kell(ene)

9. Ne féljünk attól, hogy megbántunk élő vagy holt személyeket. Akik szeretnek minket, biztosan nem akarják, hogy az ajándékaik terhet jelentsenek vagy azt, hogy bűntudatot érezzünk azért, mert szeretnénk felszabadulni. A szeretet az elfogadásról szól, nem a követelésekről és az egyéni érdekekről, egóról. 

10.  Nagyon fontos a megelőzés. Látni fogjuk mennyire fájdalmas folyamat elengedni a tárgyainkat és biztos vagyok benne, hogy senki sem szeretne ezen 2-3 évente átmenni. Pillanatokat gyűjtsünk és ne tárgyakat. Érzéseket, benyomásokat, emlékeket.





És akkor most jöjjön néhány ötlet ahhoz, hogy mit kezdjünk ezekkel a tárgyakkal:

1.  Régi ékszerek esetén a legkézenfekvőbb megoldás: hordjuk őket. Azzal nem sokat érünk, ha egy pici dobozkában rejtegetjük a nagyi brossát, ami egy nagyobb dobozban porosodik lenn a pince mélyén... Azzal azonban igen, ha hordjuk és látjuk mindennap. Én úgy érzem ez az a mód ahogyan igazán érdemes emlékezni.

2. Ha az ékszer méretben nem jó, akkor igazíttassuk meg vagy a gyűrűket hordhatjuk medálként is akár. 
Ha viszont az ékszer jelenlegi formájában egyszerűen csak csúnya vagy nem illik hozzánk, akkor olvasszuk be és készíttessünk belőle valami olyat, ami nekünk is tetszik. Az anyag ugyanaz marad. Csak átalakul.
Ehhez hasonló megoldás lehet például a köves ékszerekből kivetetni a követ és beletetetni egy olyan ékszerbe ami tetszik vagy ami már eleve a miénk és gyakran viseljük.

3. Én a könyveimet fanatikusan imádom. Legalább 1500 könyvem volt, ennek a javát elajándékoztam, mert egyszerűen nem bírtam mindig cipelni őket a rengeteg költözésnél. Sajnos a könyveknek, bármennyire csodálatosak is, számtalan hátrányuk van. 
Leginkább az, hogy sérülékenyek, sok helyet foglalnak és eszméletlenül nehezek. 
Így kiválasztottam (a jelenlegi kb 500-ból) 30-at amit megtartok (egyelőre amíg külföldre nem megyek), hogy érezzem azért az igazi könyv hangulatát is, de a többinek mennie kell. A megoldás pedig: Pocketbook Aqua. 
Így akár 20 ezer könyvem is lehet és mind elfér majd egy zsebben.
Ha pedig igazi könyvre vágyom majd, akkor:
vagy kikölcsönzöm a könyvtárból,
vagy megveszem és azonnal elajándékozom.

4. A könyvekhez hasonló horrort jelentik a fotóalbumok is. Nehezek, sérülékenyek, iszonyatosan sok helyet foglalnak.
Megoldás: digitalizálás.
Így minden fényképem el fog férni egy mappában.
Családunk 60 évre visszamenő dokumentációja el fog férni egy mappában a gépemen.
Így legalább nem kell attól félnem, hogy elvesznek, eláznak vagy tűzben elégnek.
A digitalizálásnak ez a hatalmas előnye: könnyedén lehet sokszorosítani is a dolgokat és több helyen tárolni, így szinte teljesen biztos, hogy az emlékek megmaradnak az utókor számára.

5. Ha gyűjteményünk van, őrizzünk meg 1 db-ot belőle, ez majd emlékeztet minket a teljes gyűjteményre. Például 300 Kinder figurából őrizzünk meg csak 1-et.

6. A megőrzés egyik legkézenfekvőbb módja (ami felett könnyen el is siklunk) a fényképezés. Fotózzuk le a gyerekrajzokat, a kézzel készített nekünk szánt ajándékokat, a sógyurma figurákat, a régi pólót amiben először látott meg minket a szerelmünk, a kisbabánk első pólyáját, az első meséskönyvünket, a kis ruhát amit annyira szerettünk 4 évesen stb. 
Bár a fénykép nem ugyanaz mint maga a tárgy, de arra tökéletesen megfelel, hogy visszarepítsen minket a múltba.

7. Az újrahasznosítás is jól jöhet ilyenkor, például ha mélységes ragaszkodással őrizzük a nagypapánk hatalmas méretű kötött pulóverét, akkor ahelyett, hogy kidobnánk, bontsuk le és horgoljunk vagy kössünk belőle magunknak egy szép sálat amit viselhetünk.

8. Ha a hobbink valaminek a gyűjtése volt régebben, akkor tehetjük azt, hogy csak 1 db-ot tartunk meg ami emlékeztet a többire is,
vagy felhasználhatjuk a gyűjteményünket valami másra.
Például faliképet készíthetünk a bélyegeinkből, vagy dekupázs technikával új életet lehelhetünk a bútorainkba a régi szalvétáink segítségével stb.
Így nem csupán halott tárgyak lesznek egy sötét pincében, hanem élő energiák a jelenben.

9. Segíthet az elválásban, ha tudjuk, hogy a dolgaink olyanokhoz kerülnek, akik igazán szeretik majd őket. Például ha a több száz plüss játékunkat nem egy közeli rokon elkényeztetett gyerekeinek adjuk, akik aztán rájuk sem néznek, hanem gyermekkórházakba visszük el vagy gyermekotthonokba, olyan kis embereknek, akiknek a mi régi legjobb barátaink az új legjobb barátaik lehetnek.

10. Fontos, hogy mantrázzuk a következőket:
nem kellenek tárgyak ahhoz, hogy szeretni tudjak,
nem kell őrizgetnem életem szerelmétől semmit ahhoz, hogy szeressem őt,
akik szeretnek engem nem várják el, hogy mindent megtartsak,
talán lesz akit megbántok de nem élhetem az életem örök félelemben, hogy mindenkinek megfeleljek,
a legkedvesebb tárgyak is csak tárgyak: az emlékek teszik őket értékessé, az emlékek pedig bennünk vannak, nem bennük,
az ami nekünk szentimentális az másnak akár hasznos is lehet és igazán szükséges.


 
 

Minimalizmus 2. rész: Élet 150 tárggyal

Sokan azt mondják csak akkor vagy igazi minimalista ha 100 vagy annál kevesebb tárgyad van.
Vannak, akiknek mindössze 15-20 tárgyuk van. Ami egész egyszerűen hajmeresztő. :) Legalábbis számomra, ebben a percben.



Amikor meghoztam a döntést a minimalizmus mellett, az első dolgom az volt, hogy megírtam az én tárgy-listámat.
100-as listának terveztem, de végül 150-es lett.
Ami nagy szó, mert jelenleg körülbelül 3000 tárggyal rendelkezem. (Ebbe beletartozik a sok-sok könyv, minden zokni, képeslap, Kinder figura stb)
Abszolút elégedett vagyok a 150-nel, főleg kezdésnek.



A cél egyébként sem az volt, hogy erőszakot tegyek magamon és eldobjak olyasmiket amiket nem szeretnék.
A minimalizmus nem arról szól, hogy durván letörjük a vágyainkat, hanem arról, hogy önszántunkból és tiszta szívvel lemondunk róluk/ csökkentjük a számukat.



Tehát jelenleg van kb 3000.
A dolog nem úgy néz ki, hogy ész nélkül kidobok mindent és meghagyok 150-et.



A 150-es lista tele van olyan dolgokkal amelyekkel jelenleg nem rendelkezem, ezeket még be kell szereznem.



A lista megírása során nagyon szépen kikristályosodott, hogy van jó pár olyan holmi amire semmi szükségem nincs, mégis van belőle és vannak olyan dolgok is, amelyekre igazán vágyom és mégsem rendelkezem velük.



A búcsúra ítélt tárgyaknak egyébként háromféleképpen alakulhat a sorsuk:
1. eladjuk
2. elajándékozzuk, karitatív célra felajánljuk 
3. kuka (lehetőleg szelektíven)



Több olyan honlap is van (leginkább angol nyelven), ahol a 100-as listákat meg lehet nézni inspirációként, a legtöbb fotókkal is el van látva.
Én nem másolom ide a komplett listámat több okból sem:

1. nem érzem szükségességét, hogy közkinccsé tegyem mennyi bugyim van
2. mind mások vagyunk és mindenkinek más a prioritása
3. éghajlatfüggő is, hogy mi van a listán, nyilván másra van szükség a sivatagban és másra a pingvinek között




A kategóriákat viszont elmondom. Ugyanis kategóriákra szedtem szét a 150 tárgyat és ez hihetetlen módon megkönnyítette a lista megírását.
Tehát:

1.  műszaki cikkek (pl. laptop)
2. ruhanemű
3. szépségápolás (pl. epilátor)
4. emlékek
5. vallás (pl. szobor/könyv stb)
6. munka
7. horgolás
8. zene (pl. furulya)
9. írás
10.  könyvek
11. egyéb (pl. kiegészítők)

A listára nem kerültek fel fogyóeszközök pl. sampon, balzsam stb.
Illetve a költözéskor hátra hagyható dolgok pl. a szennyes kosár és ehhez hasonló dolgok.

Én jelen percben még mindig 3000 tárggyal rendelkezem, mivel a redukálást alaposan meg kell tervezni.
Kb 500 könyvem van, ezeket ki kell válogatni, letölteni az elektronikus verziójukat, egy részüket eladni, másik részüket antikváriumban leadni...
A rengeteg album a kb. 1000 db fényképpel szintén arra vár, hogy digitalizáljam...
És még sorolhatnám...
Rengeteg munka lesz ez de a szellős, békés és minden tekintetben légiesebb élet ígérete bőven megéri a belefektetett munkát.





 Mik lesznek a lépések?

1.   az x db tárgyat tartalmazó lista megírása és a listán szereplő régi tárgyak félretétele, esetleges újak beszerzése
2.   az összes többi tárgy átnézése és szétválogatása kettő csoportba:

• "biztosan le tudok mondani róla"

• "nem biztos, hogy le tudok mondani róla"

3.   a "biztosan le tudok mondani róla" csapat tárgyaitól megszabadulni:

• eladni
• elajándékozni
• kidobni

4.   a "nem biztos, hogy le tudok mondani róla" csapat tagjait pedig tegyük be dobozokba, zárjuk le jól és tegyük félre őket padlásra , pincébe, akárhová... 
És várjuk 3 hónapot. 
Ha ez időn belül számtalanszor kellett kinyitogatni a dobozokat, mert kellett ami bennük van, akkor érdemes még egyszer átválogatni a tartalmukat. 
Ha viszont a 3 hónap úgy telt el, hogy feléjük sem néztünk, akkor megtehetjük a végső lépést. 

5.   legyünk kreatívak az olyan tárgyakat illetően, amelyekhez érzelmileg erősen kötődünk, mégis érezzük, hogy csak a port fogják a lakásban...

A következő rész az ilyen tárgyakról fog szólni és arról, hogy mit tehetünk velük.